ELSŐ RÉSZ Gólyatábor/2

 - Csak gondoltam, ha neked írok sms-t, így kijön Tina is. Tudod Luc - nézett rám azokkal a gyönyörű aranybarna szemeivel.

- Jó leesett. - tettem keresztbe a kezem. - Kihasználtatok! Mentem vissza a szobámba.

- Várj, - fogta meg a kezem. - mi lenne, ha elmennénk sétálni?

- Megörültél? Mindjárt gyülekező, és azt sem tudom, hol vagyunk.

- Nem hittem volna, hogy ennyire félős vagy. - röhögött.

- Ne provokálj Eathan!

- Csak Eath. - mosolygott. - Na, akkor? Képes vagy egy kicsit elengedni magad, és velem jönni, egy sétára a titokzatos erdőbe? - nyújtotta a kezét.

- Egy feltétellel! Ha nem hagysz magamra. - fogtam meg a kezét.

Utállak Eathan! Félek a hatalmas, sötét erdőkben. Hat éves koromban, táborban voltam, és ott magara hagytak egyedül az erdőben. Órákat töltöttem ott, mikor végre egy tizenhat éves fiú rám talált. Emlékszem hónapokig nem mertem egyedül közlekedni. Bezzeg most egy „ismeretlen” emberrel bemegyek egy olyan erdőbe, ahol még soha életemben nem jártam. Azt hiszem megbolondultam.

Már lassan az erdő közepénél jártunk, mikor meghallottam valami furcsa hangot.

-          Mi volt ez? – szorítottam meg a kezét.

-          Ahhoz képest. hogy csaj vagy, erős a szorításod. De nyugodj meg, ez csak egy bagoly.

-          Mit keres egy ilyen erdőben egy bagoly? – néztem rá kétségbeesetten.

-          Vigyázz! – mutatott egy bokorra, én pedig megugrottam.– Ott van egy egér. – röhögött.

-          Nem vagy vicces. – még mindig szorítottam a kezét, de most valahogy máshogy.

-          Neked mióta fagyaszt a kezed?

-          Hidd el, nem vagyok varázsló. Az csak a mesékben létezik. Biztos annyira megszorítottam, hogy úgy érezted.

Vissza akarok menni! Fogalmam sincs, merre van az út, ahol jöttünk. Ha eltévedtünk azt hiszem vérengzést fogok tartani itt a táborban. Vajon Tina és Luc hogy vannak? Keresnek minket? Tudják, hol vagyunk? Idegesen haladtam Eathan mellett, mikor megcsörrent a telefonja. Ismeretlen szám.

-          Igen, itt Eathan. – szólt bele. – Halló?! – lerakta-

-          Ki volt az?

-          Biztos csak Luc szórakozik. – rakta bele a zsebébe.

Sasha gyere közelebb! Itt vagyok bent!

-          Te is hallottad? – néztem kérdően a mellettem haladó fiúra.

-          Micsodát?

-          Valaki a nevemet mondta. Azt mondta menjek közelebb. Itt van bent.

-          Te nagyon fáradt lehetsz. Biztos nem kaptál napszúrást véletlenül? Szerintem menjünk vissza a szállásra. Túl sok ez neked egyszerre.

-          Jó ötlet!

Mikor megláttam a tábort örömömben elkezdtem sírni. Soha többet nem megyek bele ilyenbe! Tina és Luc ott ültek ketten a lányok házának a lépcsőjén. Annyira aranyosak. Mikor megláttak, Luc egyből Eathanra nézett, aztán kacsintott egyet. Ez a fiúknál valami jelzés, hogy „hé, haver megszereztem a csajt, és te?”. De hát ki érti ezeket? Még néha a bátyámat is nehéz megértenem, pedig ő már huszonhárom. Tinából sugárzott a jókedv, és a boldogság. Nem tudom, milyen családja elehet, de szerintem örül neki, hogy egy kicsit elszabadulhat tőlük. Eathan odament hozzájuk, én meg inkább elmentem megkeresni az osztályfőnököt, hogy mikor is indulunk pontosan. Folyton az a fura hang járt a fejemben. Ki vagy mi lehetettet az? Ahogy haladtam a házhoz, hogy a tanár lakott, benéztem az erdőbe. Nem volt ott más, csak sok fenyő, és bokrok. A szél lágyan lebegtette a tűleveleket, amik félelmetes hangot adtak ki.

Annyira belemerültem a látványba, hogy nekimentem annak a lánynak, aki mikor ideértünk, megkérdezte a szobákat.

-          Bocsi, én csak…- próbáltam mentegetőzni, viszont őt csak az érdekelte, hogy poros lett a vadonatúj nike cipője.

- Normális vagy? - nézett rám rosszallóan. 

- Mondtam, hogy bocsi. 

- Ez a mai por nép Istenem! -  dobta hátra a haját. 

- Mi az, hogy por nép? Attól, hogy még nincs márkás cuccom, nincsen aranyékszerem, még ugyan olyan ember vagyok, mint te! - basszus. 

- Mit mondtál? Hogy merészelted te...- jelent meg az osztályfőnök a hátunknál. 

- Na, akkor figyeljetek lányok. Most szépen jöttök velem, és elmesélitek, mi is volt ez a hirtelen felindulás köztetek. 

Ahogy mentünk mellette, éreztem a lány szúrós tekintetét a testemen. Minden jel arra mutat, hogy szereztem egy ellenséget, már az első nap. Ez az Sasha! Meg van az új posztom. "Ellenség az első napon. Pipa." A kezemen éreztem egy enyhe áramütést, és a másik oldalamra néztem. A szemben észrevettem egy szikrát, ami csak pár másodperc volt, de mégis olyan erős, hogy égette a kezem. 

- Most szépen elmesélitek, hogy mi is történt köztetek.

- Jöttem tanárnőhöz, és véletlenül nekimentem…ő..

- A nevem Marion, ha érdekel. De tanárnő! Most kaptam a cipőmet, és máris tönkretette ez a…

- Sasha a nevem, ha érdekel. – megint éreztem, azt a villámcsapást a kezemen. – Abba hagynád, kérlek?

- Micsodát? – nézett rám érthetetlenül.

- Mindegy is.

Mrs. Schmidt különös tekinteteket vetett ránk. Mi járhat a fejében?