ELSŐ RÉSZ Gólyatábor/2

 - Csak gondoltam, ha neked írok sms-t, így kijön Tina is. Tudod Luc - nézett rám azokkal a gyönyörű aranybarna szemeivel.

- Jó leesett. - tettem keresztbe a kezem. - Kihasználtatok! Mentem vissza a szobámba.

- Várj, - fogta meg a kezem. - mi lenne, ha elmennénk sétálni?

- Megörültél? Mindjárt gyülekező, és azt sem tudom, hol vagyunk.

- Nem hittem volna, hogy ennyire félős vagy. - röhögött.

- Ne provokálj Eathan!

- Csak Eath. - mosolygott. - Na, akkor? Képes vagy egy kicsit elengedni magad, és velem jönni, egy sétára a titokzatos erdőbe? - nyújtotta a kezét.

- Egy feltétellel! Ha nem hagysz magamra. - fogtam meg a kezét.

Utállak Eathan! Félek a hatalmas, sötét erdőkben. Hat éves koromban, táborban voltam, és ott magara hagytak egyedül az erdőben. Órákat töltöttem ott, mikor végre egy tizenhat éves fiú rám talált. Emlékszem hónapokig nem mertem egyedül közlekedni. Bezzeg most egy „ismeretlen” emberrel bemegyek egy olyan erdőbe, ahol még soha életemben nem jártam. Azt hiszem megbolondultam.

Már lassan az erdő közepénél jártunk, mikor meghallottam valami furcsa hangot.

-          Mi volt ez? – szorítottam meg a kezét.

-          Ahhoz képest. hogy csaj vagy, erős a szorításod. De nyugodj meg, ez csak egy bagoly.

-          Mit keres egy ilyen erdőben egy bagoly? – néztem rá kétségbeesetten.

-          Vigyázz! – mutatott egy bokorra, én pedig megugrottam.– Ott van egy egér. – röhögött.

-          Nem vagy vicces. – még mindig szorítottam a kezét, de most valahogy máshogy.

-          Neked mióta fagyaszt a kezed?

-          Hidd el, nem vagyok varázsló. Az csak a mesékben létezik. Biztos annyira megszorítottam, hogy úgy érezted.

Vissza akarok menni! Fogalmam sincs, merre van az út, ahol jöttünk. Ha eltévedtünk azt hiszem vérengzést fogok tartani itt a táborban. Vajon Tina és Luc hogy vannak? Keresnek minket? Tudják, hol vagyunk? Idegesen haladtam Eathan mellett, mikor megcsörrent a telefonja. Ismeretlen szám.

-          Igen, itt Eathan. – szólt bele. – Halló?! – lerakta-

-          Ki volt az?

-          Biztos csak Luc szórakozik. – rakta bele a zsebébe.

Sasha gyere közelebb! Itt vagyok bent!

-          Te is hallottad? – néztem kérdően a mellettem haladó fiúra.

-          Micsodát?

-          Valaki a nevemet mondta. Azt mondta menjek közelebb. Itt van bent.

-          Te nagyon fáradt lehetsz. Biztos nem kaptál napszúrást véletlenül? Szerintem menjünk vissza a szállásra. Túl sok ez neked egyszerre.

-          Jó ötlet!

Mikor megláttam a tábort örömömben elkezdtem sírni. Soha többet nem megyek bele ilyenbe! Tina és Luc ott ültek ketten a lányok házának a lépcsőjén. Annyira aranyosak. Mikor megláttak, Luc egyből Eathanra nézett, aztán kacsintott egyet. Ez a fiúknál valami jelzés, hogy „hé, haver megszereztem a csajt, és te?”. De hát ki érti ezeket? Még néha a bátyámat is nehéz megértenem, pedig ő már huszonhárom. Tinából sugárzott a jókedv, és a boldogság. Nem tudom, milyen családja elehet, de szerintem örül neki, hogy egy kicsit elszabadulhat tőlük. Eathan odament hozzájuk, én meg inkább elmentem megkeresni az osztályfőnököt, hogy mikor is indulunk pontosan. Folyton az a fura hang járt a fejemben. Ki vagy mi lehetettet az? Ahogy haladtam a házhoz, hogy a tanár lakott, benéztem az erdőbe. Nem volt ott más, csak sok fenyő, és bokrok. A szél lágyan lebegtette a tűleveleket, amik félelmetes hangot adtak ki.

Annyira belemerültem a látványba, hogy nekimentem annak a lánynak, aki mikor ideértünk, megkérdezte a szobákat.

-          Bocsi, én csak…- próbáltam mentegetőzni, viszont őt csak az érdekelte, hogy poros lett a vadonatúj nike cipője.

- Normális vagy? - nézett rám rosszallóan. 

- Mondtam, hogy bocsi. 

- Ez a mai por nép Istenem! -  dobta hátra a haját. 

- Mi az, hogy por nép? Attól, hogy még nincs márkás cuccom, nincsen aranyékszerem, még ugyan olyan ember vagyok, mint te! - basszus. 

- Mit mondtál? Hogy merészelted te...- jelent meg az osztályfőnök a hátunknál. 

- Na, akkor figyeljetek lányok. Most szépen jöttök velem, és elmesélitek, mi is volt ez a hirtelen felindulás köztetek. 

Ahogy mentünk mellette, éreztem a lány szúrós tekintetét a testemen. Minden jel arra mutat, hogy szereztem egy ellenséget, már az első nap. Ez az Sasha! Meg van az új posztom. "Ellenség az első napon. Pipa." A kezemen éreztem egy enyhe áramütést, és a másik oldalamra néztem. A szemben észrevettem egy szikrát, ami csak pár másodperc volt, de mégis olyan erős, hogy égette a kezem. 

- Most szépen elmesélitek, hogy mi is történt köztetek.

- Jöttem tanárnőhöz, és véletlenül nekimentem…ő..

- A nevem Marion, ha érdekel. De tanárnő! Most kaptam a cipőmet, és máris tönkretette ez a…

- Sasha a nevem, ha érdekel. – megint éreztem, azt a villámcsapást a kezemen. – Abba hagynád, kérlek?

- Micsodát? – nézett rám érthetetlenül.

- Mindegy is.

Mrs. Schmidt különös tekinteteket vetett ránk. Mi járhat a fejében? 

ELSŐ RÉSZ: Gólyatábor/1

Utálok vonaton utazni. A legrosszabb az egészben, hogy nincsenek még barátaim, és még wifi sincs a közelben, hogy netezni tudjak. A telefonom kezd lemerülni, hisz a nagy eszemmel elfelejtettem felrakni töltőre este.
- Bocsi, leülhetek? - jött oda egy hosszú platinaszőke hajú lány.
- Oh..hát persze. - gyorsan leraktam a táskámat a földre, hogy helyet csináljak neki.
- Tetszik a laptopod.
- Köszi, tavaly kaptam születésnapomra.
- Hé deszkás lány! - kiabált át hozzánk az a szőke srác, akivel pár perce deszkázni akartam.
- Tudod a deszkás lánynak neve is van. - kacsintottam.
- Akkor megtisztelsz azzal, hogy elmondod a becses neved? - röhögött.
- Gyerekek, ne kiabáljatok át a vonaton. Fiúk inkább üljetek oda, és úgy beszélgessetek. - szólal meg az osztályfőnök.
Már az első napomat így kezdem. Nem baj, legalább szereztem beszélgető társakat.
- Na akkor, mi is a neved? - ültek le a fiúk a vele szemben lévő székekre.
- Mióta is illik egy lánynak elsőnek megmondani a nevét? - kérdezte a mellettem ülő lány.
- Adj egy pacsit. - nyújtottam a kezem a lánynak.
- Hogy ti lányok mennyire...- vigyorgott. - Az én nevem Lucas, de csak Luc. A mellettem ülő idióta pedig Eathan.
- Sasha.
- Cristina, de csak Tina. - mosolygott.
- Van wifi. - csillant fel a szemem. - Vagyis..upsz..
Mind a hárman elkezdtek röhögni. Már most leégettem magam.

Mizu van gyerekek? Végre sikerült csatlakoznom egy wifi szolgáltatóhoz a vonaton. Az eddigi emberek, akiket láttam az osztályból, elég furák. Na jó, vannak olyanok, akik egész rendesek. Még mindig nem értem, miért kell tizennégy-tizenöt évesen aranyékszereket hordani, de az ez ő bajuk. Találkoztam három nagyon aranyos sráccal. Hát igazából az egyik lány. Cristina (Tina) kicsit visszahúzódó így első látásra, de nagyon egy rugóra jár az agyunk. Eathan és Lucas (Luc). Hát mit is mondjak, nem egy százas emberek. De szeretnek deszkázni (*-*). Pár óra múlva megérkezünk a táborba. (Amit még mindig nem tudom, hogy hol van!) Majd később jelentkezem. xoxo Mary 

- Mit írtál? - kérdezte Tina.
- Hát, csak a blogom. - mosolyodtam el.
- Te blogolsz? - néztek ledöbbenve a fiúk.
- Mutasd. - vette ki a kezemből a laptopot Eathan. - Komolyan? Kiírtál minket?
- Minden egyes lépésemet kiírom. Mint látod, elég nagy a nézettségem.
- Mary? Az kicsoda? - nézett rám Luc.
- Az...mindegy. - vettem vissza a gépet.
- Az áll neve. - mondta halkan Tina.

Sok órás utazás után megéreztünk egy hatalmas erdős részre, távol a civilizációtól. Hahaha no wifi! Hatalmas fák vették körül az egész tábort. Vagyis azt hiszem, hogy az. Két ház volt a tisztás közepén. Semmi más. Ha egy kicsit beljebb megyünk az erődben, ott látszódott egy tűzrakóhely szerű valami. A szél lágy suttogása, a tűlevelek halk morajlása enyhe félelmetes hangulatot adott az egész helynek. Elővettem a telefonom, és csináltam pár képet, hogy ha mégis lenne itt valamilyen internet hozzáférés, tudjak posztolni.
- Idefigyelnétek egy kicsit? - kezdte el az osztályfőnök. - Sziasztok. Még nem volt alkalmam bemutatkozni nektek. A nevem Erica Schmidt, de csak szólítsatok Miss Schimdt-nek. Nem vagyok valami idős, így nem szeretném, ha kihasználnátok az alkalmat. Na, szóval, mivel még nem ismerlek titeket, így arra gondoltam, hogy a mai napi program egy kis ismerkedés lenne. Csapatépítő tréningre mennétek. Este pedig a tábortűznél megbeszélnénk a tapasztalataitokat, élményeiteket. Szobabeosztást most nem csináltam, így kedvetek szerint helyezkedhettek el. - az összes fiú, voltak vagy tízen, elkezdett ujjongatni. - Akár mennyire is örültök fiúk, nem egy házban lesztek a lányokkal.
- Tanárnő - emelte fel a kezét egy hosszú fekete hajú lány. - Hány fős szobák vannak?
- Három. Jó szórakozást kívánok. Egy félóra múlva itt találkozunk. Kellemes kipakolást, és ismerkedést.
Megfogtam a bőröndjeim húzókáját, és elindultam a házak felé. A lányok háza volt a jobb oldali, ami egy hosszú fa épület volt. Belül kissé rozoga, semmi elektronikai eszköz. A falak fehérek voltak. Mikor járt itt ember utoljára? Megálltam a legközelebbi ajtónál, és benyitottam. Az ajtó éles nyikorgással engedett be a szobába. Három ágy volt egymás mellett. Az ágyakkal szemben pedig szekrények. Hamar lelöktem a középsőre a bőröndjeimet, mikor Tina lépett be.
- Maradhatok itt? - mosolygott,  cuki rózsaszín utazóját a vállán tartva.
- Légy üdvözölve a lakosztályomban. - mutattam körbe a nem túl igényes szobán.
- Köszönöm. - pukedlizett egyet. - Nem hittem volna, hogy egy ilyen helyre hoznak minket. Hol van a többi osztály?
- Ezek szerint csak mi vagyunk itt. - rántottam egyet a vállamon. - De szerencsére készültem. - húztam ki a gépem a táskából. - És, mivel van konnektor, így tudunk filmet nézni. - kacsintottam.
Ahogy kapcsolódott a gépem befele, megszólalt a telefonom. Sms.
- Ki az, ha szabad tudom? - dőlt hátra az ágyon Tina.
- Igazából fogalmam sincs. Azt írj menjünk ki az udvarra.
- Akkor meg mire várunk? - pattant fel. - Itt az ideje egy kicsit ismerkedni.
- Az igen kislány. - vigyorogtam. - Hogy te mennyire furcsa vagy. - lehajtottam a laptopot, és kimentünk az udvarra.
Senki, sehol. Ki írhatta az üzenetet? 
- Vááá...- ugrott ki Eathan a bokor mögül.
- Te hülye! - esett el Tina.
- Hercegnő, nem sérült meg? - térdelt le elé Luc.
- Nem, köszönöm. - mosolygott, és megfogta a kezét.
- Azt hiszem magatokra hagyunk. - megfogta Eathan a vállam, és húzott hátra fele.
- Mi folyik itt? - kérdeztem, mikor már nem láttuk a két gerlicét.
- Megkaptad az sms-t?
- Te küldted? Honnan tudtad a számom?
- Mikor elaludtál, megnéztem. Nehezebb biztonsági kódot kéne választanod. - mutatott a kezemben lévő telefonra.
- Szemét! De miért kellett kijönnünk?

Prológus - Kezdődik az új élet

  Hatalmas bőröndök hevertek a szobám közepén. Az egyikben ruhák, a másikban cipők, a harmadikban a deszkás felszerelésem. Nem tudom minek ez a sok cucc egy táborba, de az alap dolgaimat nem fogom itthon hagyni. Hallottam anya lépteit az ajtóm előtt. 

- Jó reggelt, kincsem. Te meg mikor keltél? - nyitott be megdöbbenve. 

- Körülbelül fél órája, hogy össze tudjak pakolni. 

- Minek neked három bőrönd, egy osztály kirándulásra? - nézett végig a szobámon. 

- Tudod, hogy a legfőbb dolgaimat nem hagyom itthon. - cipzároztam be a harmadik bőröndömet, mikor észrevettem, hogy kint hagytam a laptopom. - A francba. 

- Nem kell neked oda a laptop. 

- Akkor, mi lesz a blogommal? Anya, te ezt nem érheted. Ha egy napot is kihagyom, a látogatóim száma csökkenni fog. 

- Jaj, ti tízen évesek. Nem értem a mai generációt. De ne aggódj kincsem, majd elviszed kézben. 

Soha nem értett velem egyet, hogy minek ez a nagy felhajtás a blogom körül. Hisz ha belegondolok, akkor híres vagyok. Naponta több mint százan nézik meg, és kommentelnek hozzá. Az a weboldal az életemet mutatja be, kicsi képeben, és monológokban. 

 Az iskola előtt diákok százai álltak. Sokan kis csoportokba tömörültek. Gondolom ismerhetik egymást. Anyáék már elmentek, azzal az indokkal, hogy könnyebben eltudok helyezkedni nélkülük. Bár nem nagyon akartam, hogy Bob - a nevelőapám - is velünk jöjjön. Én még mindig ott tartok, hogy anyáék boldogok, és semmi nem történt közöttük. De ha belegondolok akkor, ha Bob nem jött volna be az életünkbe, akkor anyáék még mindig boldog házasságban élhetnének. 

Kerestem egy helyet, ahova le tudok ülni. Kivettem a laptopomat a táskából, elővettem a fejhallgatómat, és életem első napját az új iskolámban ideje volt kiposztolnom. 

Sziaasztok! Hogy vagytok ezen a csodás augusztus 29.-i napon?? Most érkeztem meg az új iskolám elé (ami nem is olyan rémes, mint gondoltam), így gondoltam megosztom veletek, hogy milyen is ez az épület. A tábor alatt igyekszem minél többet lenni, és tájékoztatni titeket minden egyes mozdulatomról. Most pedig jöjjenek a képek. xoxo Mary 

Elővettem a telefonomat, és csináltam pár képet. Mikor a suli lépcsőjéhez értem a képekkel, megláttam két srácot gördeszkázni. Mosolyogva lőttem róluk egy képet, és leraktam a gépemet a fa alá. A deszkám a táskám alján hevert, így gondoltam megmutatom a fiúknak, hogy a lányok is tudnak úgy deszkázni, mint ők.
- Sziasztok. - dobtam le a deszkámat. - Beszállhatok?
- Eat engedjük meg, hogy egy lány is beszálljon? - vigyorodott el a szőke hajú.
- 9.E ide hozzám. - kiabált egy magas szőke hajú nő.
Francba! Visszamentem a cuccomhoz, és gyorsan összepakoltam.
Körülbelül húsz ember gyűlt oda a nő köré. Végignéztem a tömegen. Ennek az osztálynak a fele ezer százalék, hogy gazdag. Mindenkin supra, convers, arany ékszerek. Biztos, hogy ide járok?  Nem hiszem, hogy a 9.E az én csoportom. Megnéztem a felvételi lapom, és tényleg.

Tisztelt Szülők! 

Örömmel értesítjük Önöket, hogy Sasha Mohn nevű lányuk felvételt nyert a St Rose Black Gimnázium 9.E osztályába.