Hatalmas bőröndök hevertek a szobám közepén. Az egyikben ruhák, a másikban cipők, a harmadikban a deszkás felszerelésem. Nem tudom minek ez a sok cucc egy táborba, de az alap dolgaimat nem fogom itthon hagyni. Hallottam anya lépteit az ajtóm előtt.
- Jó reggelt, kincsem. Te meg mikor keltél? - nyitott be megdöbbenve.
- Körülbelül fél órája, hogy össze tudjak pakolni.
- Minek neked három bőrönd, egy osztály kirándulásra? - nézett végig a szobámon.
- Tudod, hogy a legfőbb dolgaimat nem hagyom itthon. - cipzároztam be a harmadik bőröndömet, mikor észrevettem, hogy kint hagytam a laptopom. - A francba.
- Nem kell neked oda a laptop.
- Akkor, mi lesz a blogommal? Anya, te ezt nem érheted. Ha egy napot is kihagyom, a látogatóim száma csökkenni fog.
- Jaj, ti tízen évesek. Nem értem a mai generációt. De ne aggódj kincsem, majd elviszed kézben.
Soha nem értett velem egyet, hogy minek ez a nagy felhajtás a blogom körül. Hisz ha belegondolok, akkor híres vagyok. Naponta több mint százan nézik meg, és kommentelnek hozzá. Az a weboldal az életemet mutatja be, kicsi képeben, és monológokban.
Az iskola előtt diákok százai álltak. Sokan kis csoportokba tömörültek. Gondolom ismerhetik egymást. Anyáék már elmentek, azzal az indokkal, hogy könnyebben eltudok helyezkedni nélkülük. Bár nem nagyon akartam, hogy Bob - a nevelőapám - is velünk jöjjön. Én még mindig ott tartok, hogy anyáék boldogok, és semmi nem történt közöttük. De ha belegondolok akkor, ha Bob nem jött volna be az életünkbe, akkor anyáék még mindig boldog házasságban élhetnének.
Kerestem egy helyet, ahova le tudok ülni. Kivettem a laptopomat a táskából, elővettem a fejhallgatómat, és életem első napját az új iskolámban ideje volt kiposztolnom.
Sziaasztok! Hogy vagytok ezen a csodás augusztus 29.-i napon?? Most érkeztem meg az új iskolám elé (ami nem is olyan rémes, mint gondoltam), így gondoltam megosztom veletek, hogy milyen is ez az épület. A tábor alatt igyekszem minél többet lenni, és tájékoztatni titeket minden egyes mozdulatomról. Most pedig jöjjenek a képek. xoxo Mary
Elővettem a telefonomat, és csináltam pár képet. Mikor a suli lépcsőjéhez értem a képekkel, megláttam két srácot gördeszkázni. Mosolyogva lőttem róluk egy képet, és leraktam a gépemet a fa alá. A deszkám a táskám alján hevert, így gondoltam megmutatom a fiúknak, hogy a lányok is tudnak úgy deszkázni, mint ők.
- Sziasztok. - dobtam le a deszkámat. - Beszállhatok?
- Eat engedjük meg, hogy egy lány is beszálljon? - vigyorodott el a szőke hajú.
- 9.E ide hozzám. - kiabált egy magas szőke hajú nő.
Francba! Visszamentem a cuccomhoz, és gyorsan összepakoltam.
Körülbelül húsz ember gyűlt oda a nő köré. Végignéztem a tömegen. Ennek az osztálynak a fele ezer százalék, hogy gazdag. Mindenkin supra, convers, arany ékszerek. Biztos, hogy ide járok? Nem hiszem, hogy a 9.E az én csoportom. Megnéztem a felvételi lapom, és tényleg.
Tisztelt Szülők!
Örömmel értesítjük Önöket, hogy Sasha Mohn nevű lányuk felvételt nyert a St Rose Black Gimnázium 9.E osztályába.
- Sziasztok. - dobtam le a deszkámat. - Beszállhatok?
- Eat engedjük meg, hogy egy lány is beszálljon? - vigyorodott el a szőke hajú.
- 9.E ide hozzám. - kiabált egy magas szőke hajú nő.
Francba! Visszamentem a cuccomhoz, és gyorsan összepakoltam.
Körülbelül húsz ember gyűlt oda a nő köré. Végignéztem a tömegen. Ennek az osztálynak a fele ezer százalék, hogy gazdag. Mindenkin supra, convers, arany ékszerek. Biztos, hogy ide járok? Nem hiszem, hogy a 9.E az én csoportom. Megnéztem a felvételi lapom, és tényleg.
Tisztelt Szülők!
Örömmel értesítjük Önöket, hogy Sasha Mohn nevű lányuk felvételt nyert a St Rose Black Gimnázium 9.E osztályába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése