Új nap. Marion már hatkor felkelt, hogy megcsinálja a haját, lezuhanyozzon és sminkeljen. Tina és én még javában az ágyba voltunk, mikor Eathan belépett az ajtón. Takarodj ki!
- Mi a..?! - húztam magamra a takarót, mivel csak egy melltartó volt rajtam fent.
- Mi lenne, ha kikelnétek már az ágyból? - röhögött.
- Takard el a szemed!
- Szégyenlős vagy? - vigyorgott gonoszan.
- Mit forralsz a fejedben?
- Vigyázz szökik a takaró. - jött beljebb.
- Eathan azonnal menj ki a szobából! - jött ki a fürdőből Marion. Felemelte a kezét, és egy villám jött ki belőle.
- Ezt meg..? - nézett rá Tina.
Az eset után mi is rávettük magunkat, hogy kiszálljunk az ágyból. "Az osztálytársamnak a kezéből villám jön ki." Mit fognak szólni az olvasóim, ha ezt kiírom? Tina szeme már nem volt rózsaszín. Biztos a fények miatt volt olyan, bár lehet a nyaklánc teszi. Áhh..nem élünk mi mesevilágba. Bár most nincs rajta. Marion még mindig a fürdőben volt. Ha így folytatja nem lesz zománc a fogán. Komolyan sajnálom a testrészeit. Olyan erősen van meghúzva a lófarka, hogy hallom, ahogy a hajszálai kiabálják, hogy segítség megfulladok!
- Nekünk is hagysz vizet, vagy ki kell mennünk a tóhoz mosakodni? - kérdeztem, ahogy vettem fel a pólóm.
- Ha nem tudnád, a jó kinézet sokat számít. Főleg, hogy begyere a fiúknak. Már sikerült három srácot az ujjam kör csavarnom. Már csak kettő kell.
- Kik? - nézett rá kérdőn Tina, ahogy fésülte a gyönyörű hosszú szőke haját.
- Lucas és Eathan. - rakta le a fogkeféjét. - Kész.
- Lucról le lehet szállni!
- Jaj..a szőke cica bedurvul, hogyha a barátjáról van szó? Hisz még nem is ismered, édesem. Szerintem azt nem tudod, hogy van-e háziállata. Vagy, hogy mi a hobbija.
- Én...
- Sejtettem. - dobta hátra a haját. - Akkor meg ne állj az utamba, kislány!
És kiment. Komolyan, néha nehéz visszafognom magam, hogy nekiessek a torkának. Ha ezzel a csajjal kell lennem négy évig, én megzavarodom. Szegény Tina. Hisz Luc tényleg mindent megtesz, hogy a kedvben járjon. Hisz az a nyaklánc. Egyszerűen gyönyörű.
Mindenki hulla fáradtan állt az osztályfőnök előtt.
- A következő feladatotok, hogy faházat kell építenetek. Az egész napot rászánhatjátok. Találtok szerszámokat az erdőben. A házhoz való alapanyagokat szintén ott kell összeszednetek. Sok sikert!
- Komolyan meg akar maga ölni minket? - kérdezte Luc.
- Nem. - nevetett. - Csak így nem fogtok hangoskodni éjszaka. Na hajrá!
"Haláltábor."
- Akkor merre menjünk? - fordultam oda a mellettem álló három emberhez.
- Azt hiszem, ez a térkép segíteni fog. - húzott elő a farzsebből Eathan egy térképet.
- Azt meg honnan szerezted?
- Ez a tegnapi. Nem jutott senkinek eszébe, hogy ezzel könnyebben tájékozódhatunk?
- Okos. Nos, akkor merre?
- Szerintem kezdjük belül. Ha tényleg okosak akarnak lenni, akkor ott rejtik el. És van egy sejtésem, hogy hol. Luc emlékszel még a barlangra?
- Hogyne. - helyeselt Luc.
- Mi oda megyünk. Lányok, szerintem ti maradjatok idekint, és gyűjtsetek fát. Ha találtok valamit, amit gondoltok, hogy ki lesz, akkor azt is. Egy óra múlva találkozunk itt.
Azzal mindenki ment a saját útjára. Mi Tinával elkezdtünk szedni fát, bár nem tudom, hogy jók lesznek-e. Mikor már akkor volt a kupacunk, hogy egy villát is építhettünk volna belőle, Tina megbotlott valamiben.
- Mi a franc volt ez? - fogta a lábát.
- Szegek!
- Miért kell pont az avar alá rejteni? Most komolyan. Vérzik a lábam. - emelte fel a kezét.
