ELSŐ RÉSZ: Gólyatábor/1

Utálok vonaton utazni. A legrosszabb az egészben, hogy nincsenek még barátaim, és még wifi sincs a közelben, hogy netezni tudjak. A telefonom kezd lemerülni, hisz a nagy eszemmel elfelejtettem felrakni töltőre este.
- Bocsi, leülhetek? - jött oda egy hosszú platinaszőke hajú lány.
- Oh..hát persze. - gyorsan leraktam a táskámat a földre, hogy helyet csináljak neki.
- Tetszik a laptopod.
- Köszi, tavaly kaptam születésnapomra.
- Hé deszkás lány! - kiabált át hozzánk az a szőke srác, akivel pár perce deszkázni akartam.
- Tudod a deszkás lánynak neve is van. - kacsintottam.
- Akkor megtisztelsz azzal, hogy elmondod a becses neved? - röhögött.
- Gyerekek, ne kiabáljatok át a vonaton. Fiúk inkább üljetek oda, és úgy beszélgessetek. - szólal meg az osztályfőnök.
Már az első napomat így kezdem. Nem baj, legalább szereztem beszélgető társakat.
- Na akkor, mi is a neved? - ültek le a fiúk a vele szemben lévő székekre.
- Mióta is illik egy lánynak elsőnek megmondani a nevét? - kérdezte a mellettem ülő lány.
- Adj egy pacsit. - nyújtottam a kezem a lánynak.
- Hogy ti lányok mennyire...- vigyorgott. - Az én nevem Lucas, de csak Luc. A mellettem ülő idióta pedig Eathan.
- Sasha.
- Cristina, de csak Tina. - mosolygott.
- Van wifi. - csillant fel a szemem. - Vagyis..upsz..
Mind a hárman elkezdtek röhögni. Már most leégettem magam.

Mizu van gyerekek? Végre sikerült csatlakoznom egy wifi szolgáltatóhoz a vonaton. Az eddigi emberek, akiket láttam az osztályból, elég furák. Na jó, vannak olyanok, akik egész rendesek. Még mindig nem értem, miért kell tizennégy-tizenöt évesen aranyékszereket hordani, de az ez ő bajuk. Találkoztam három nagyon aranyos sráccal. Hát igazából az egyik lány. Cristina (Tina) kicsit visszahúzódó így első látásra, de nagyon egy rugóra jár az agyunk. Eathan és Lucas (Luc). Hát mit is mondjak, nem egy százas emberek. De szeretnek deszkázni (*-*). Pár óra múlva megérkezünk a táborba. (Amit még mindig nem tudom, hogy hol van!) Majd később jelentkezem. xoxo Mary 

- Mit írtál? - kérdezte Tina.
- Hát, csak a blogom. - mosolyodtam el.
- Te blogolsz? - néztek ledöbbenve a fiúk.
- Mutasd. - vette ki a kezemből a laptopot Eathan. - Komolyan? Kiírtál minket?
- Minden egyes lépésemet kiírom. Mint látod, elég nagy a nézettségem.
- Mary? Az kicsoda? - nézett rám Luc.
- Az...mindegy. - vettem vissza a gépet.
- Az áll neve. - mondta halkan Tina.

Sok órás utazás után megéreztünk egy hatalmas erdős részre, távol a civilizációtól. Hahaha no wifi! Hatalmas fák vették körül az egész tábort. Vagyis azt hiszem, hogy az. Két ház volt a tisztás közepén. Semmi más. Ha egy kicsit beljebb megyünk az erődben, ott látszódott egy tűzrakóhely szerű valami. A szél lágy suttogása, a tűlevelek halk morajlása enyhe félelmetes hangulatot adott az egész helynek. Elővettem a telefonom, és csináltam pár képet, hogy ha mégis lenne itt valamilyen internet hozzáférés, tudjak posztolni.
- Idefigyelnétek egy kicsit? - kezdte el az osztályfőnök. - Sziasztok. Még nem volt alkalmam bemutatkozni nektek. A nevem Erica Schmidt, de csak szólítsatok Miss Schimdt-nek. Nem vagyok valami idős, így nem szeretném, ha kihasználnátok az alkalmat. Na, szóval, mivel még nem ismerlek titeket, így arra gondoltam, hogy a mai napi program egy kis ismerkedés lenne. Csapatépítő tréningre mennétek. Este pedig a tábortűznél megbeszélnénk a tapasztalataitokat, élményeiteket. Szobabeosztást most nem csináltam, így kedvetek szerint helyezkedhettek el. - az összes fiú, voltak vagy tízen, elkezdett ujjongatni. - Akár mennyire is örültök fiúk, nem egy házban lesztek a lányokkal.
- Tanárnő - emelte fel a kezét egy hosszú fekete hajú lány. - Hány fős szobák vannak?
- Három. Jó szórakozást kívánok. Egy félóra múlva itt találkozunk. Kellemes kipakolást, és ismerkedést.
Megfogtam a bőröndjeim húzókáját, és elindultam a házak felé. A lányok háza volt a jobb oldali, ami egy hosszú fa épület volt. Belül kissé rozoga, semmi elektronikai eszköz. A falak fehérek voltak. Mikor járt itt ember utoljára? Megálltam a legközelebbi ajtónál, és benyitottam. Az ajtó éles nyikorgással engedett be a szobába. Három ágy volt egymás mellett. Az ágyakkal szemben pedig szekrények. Hamar lelöktem a középsőre a bőröndjeimet, mikor Tina lépett be.
- Maradhatok itt? - mosolygott,  cuki rózsaszín utazóját a vállán tartva.
- Légy üdvözölve a lakosztályomban. - mutattam körbe a nem túl igényes szobán.
- Köszönöm. - pukedlizett egyet. - Nem hittem volna, hogy egy ilyen helyre hoznak minket. Hol van a többi osztály?
- Ezek szerint csak mi vagyunk itt. - rántottam egyet a vállamon. - De szerencsére készültem. - húztam ki a gépem a táskából. - És, mivel van konnektor, így tudunk filmet nézni. - kacsintottam.
Ahogy kapcsolódott a gépem befele, megszólalt a telefonom. Sms.
- Ki az, ha szabad tudom? - dőlt hátra az ágyon Tina.
- Igazából fogalmam sincs. Azt írj menjünk ki az udvarra.
- Akkor meg mire várunk? - pattant fel. - Itt az ideje egy kicsit ismerkedni.
- Az igen kislány. - vigyorogtam. - Hogy te mennyire furcsa vagy. - lehajtottam a laptopot, és kimentünk az udvarra.
Senki, sehol. Ki írhatta az üzenetet? 
- Vááá...- ugrott ki Eathan a bokor mögül.
- Te hülye! - esett el Tina.
- Hercegnő, nem sérült meg? - térdelt le elé Luc.
- Nem, köszönöm. - mosolygott, és megfogta a kezét.
- Azt hiszem magatokra hagyunk. - megfogta Eathan a vállam, és húzott hátra fele.
- Mi folyik itt? - kérdeztem, mikor már nem láttuk a két gerlicét.
- Megkaptad az sms-t?
- Te küldted? Honnan tudtad a számom?
- Mikor elaludtál, megnéztem. Nehezebb biztonsági kódot kéne választanod. - mutatott a kezemben lévő telefonra.
- Szemét! De miért kellett kijönnünk?