Heyoo! Sajnálom, hogy ennyit késtem, csak hát engem is elkapott a nátha. Most sem vagyok valami jól, de mivel már ideje lenne felrakni, itt a következő rész. xoxo
- Na jó lányok. Most az egyszer elengedlek titeket. Marion te maradj itt egy kicsit, beszélnem kell veled. Sasha te mehetsz.
- Na jó lányok. Most az egyszer elengedlek titeket. Marion te maradj itt egy kicsit, beszélnem kell veled. Sasha te mehetsz.
- Köszönöm tanárnő. - siettem ki az ajtón.
Új címszó. "Első napon már az osztályfőnöknél."
Végre túra. Ezt vártam már az egész napban. Szerencsére mi választhattunk csapatot. Persze mi négyen egyből összeálltunk. Minden csapatnak volt egy színe. A miénk lila, hála a két fiúnak. Mindenki kapott egy-egy térképet. Különböző pontok voltak rajta jelölve. Miért is ne, miénk az erdő belseje. Két órát kaptunk rá, hogy megtaláljuk a pontokon elhelyezett zászlókat. Aki elsőnek ér be, az jutalmat kap. Amit még mindig nem tudunk, hogy mi az. Eathan vigyorogva nézett rám. Tudta, hogy most mi következik. Hisztirohamot fogok kapni. Azért is megfogom neki mutatni, hogy nem vagyok ilyen. Meghazudtolom saját magam.
- Akkor indulás. Két óra múlva itt találkozunk. Jó szórakozást.
Minden csapat elindult az első állomására. A fiúk elől mentek, ők mutatták az utat. Én Tinával mentem hátul, és fényképeztem. Az erdő így teljesen másabb. A napfény gyengéden besütött a fák lombjai között. Elővettem a telefonom, és ellőttem néhány képet.
- Csinálunk egy képet? - mutattam fel a telefonom.
- Miért ne. - kacsintott. - Hé, fiúk! - kiáltott oda. - Ne siessetek előre.
- A lányok elfáradtak? - röhögött Luc.
- Csinálni akarunk pár képet. - vettem fel egy faágat, és nekivágtam.
- Áú.
- Upsz, nem tudtam, hogy már ennyi is fáj. - pacsiztam le Tinával.
- Ne kötekedj velem! - szakított le egy bokorról bogyót, és megdobott vele.
Kikerültem a bogyókat, de megbotlottam egy gyökérbe, és elestem.
Egy hatalmas barlangban vagyok. Körülettem furcsa, köpenyes emberek. Kézfejükön kígyó mintázat. Elkezdenek mormolni valamit, valami furcsa nyelven, és a kezünkön lévő jel világít. Óriási vörös szemek bámulnak rám. A kör közepén állok. Hirtelen egy hatalmas fénycsóva vesz körül. Felemelkedem a földről. Pörgök a fényben, egyszer csak megállok. A hajamban megjelenik egy vörös csík, a szeme zöldé változik. A kezemen a kígyó farka látható.
- Sasha, ébredj! - pofozott meg Luc.
- Ne pofozz! Mi történt? - néztem végig a körülöttem guggoló három emberen.
- Elestél, és elájultál. - kezdett rá Tina az aggódásra.
- Azt hittem, hogy elaludtam. - álltam fel, de Eathan megfogott.
- Várj! Azért még nem vagy olyan erős. Gyere segítek. - mosolygott.
Pár percig az ölében vitt, aztán megtaláltuk az első zászlót. Elővettem a telefonom, és megnéztem az időt. Volt még háromnegyed óránk visszaérni, és még meg kell találnunk öt zászlót. Gyorsan futottunk, a többi célponthoz, mikor a fiúk egy hatalmasat felkiáltottak.
- Ez az! - összepacsiztam.
- Mit találtatok már? - kérdezte Tina, miközben a térképet figyelte.
- Egy hatalmas barlangot. - mondta Luc.
- Gyertek inkább, még mielőtt baj lesz! - kiabáltam utánuk, de ők lementek.
"Mikor a fiúk átváltoznak gyerekké." Sikerült lerohanniuk a sziklán a barlanghoz.
- Csak le ne essenek. - mondta Tina.
- Ne féltsd őket. - mosolyogtam, és továbbmentünk.
Az utolsó zászló pont egy fa tetején volt. Éppen másztam fel, mikor megcsörrent a telefonom, és leestem.
- A francba!
- Ki az?
- A fiúk. Már a szálláson vannak. Mi is siessünk.
Lassan minden csapat be volt. Mindenkin látszott, hogy nagyon fáradt. Hiszen ezért volt ez a feladat, hogy lefárasszanak minket. Sikerült. Eathan és Luc a lépcsőn ültek. Valami volt a kezükben. Ahogy Luc meglátott minket, odajött hozzánk. Eathan lazán jött mögötte, keze a nyakán volt, és rám kacsintott. Chh.
- Tina. - lépett elé Luc. - Ezt neked hoztam. - mutatott egy nyakláncot. Gyönyörű szív alakú rózsaszín kő volt benne.
- Ezt mikor? - csillant fel a barátnőm szeme.
- A barlangban találtam. Gondoltam neked adom. - mosolygott félének, és belerakta a nyakába.
Ahogy Tina ránézett, és megérintette a szeme rózsaszínné vált.
- Tina! - ugrottam hátra.
- Mi az? Nem tetszik? - csodálkozott el.
- De nagyon gyönyörű, csak a szemed. Rózsaszín lett. - elővettem a telefonom, és első kamerára kapcsoltam.
- Tina gyere velem. - jött oda az osztályfőnök.
- Tettem valamit?
- Nem, csak gyere velem...
- Upsz, nem tudtam, hogy már ennyi is fáj. - pacsiztam le Tinával.
- Ne kötekedj velem! - szakított le egy bokorról bogyót, és megdobott vele.
Kikerültem a bogyókat, de megbotlottam egy gyökérbe, és elestem.
Egy hatalmas barlangban vagyok. Körülettem furcsa, köpenyes emberek. Kézfejükön kígyó mintázat. Elkezdenek mormolni valamit, valami furcsa nyelven, és a kezünkön lévő jel világít. Óriási vörös szemek bámulnak rám. A kör közepén állok. Hirtelen egy hatalmas fénycsóva vesz körül. Felemelkedem a földről. Pörgök a fényben, egyszer csak megállok. A hajamban megjelenik egy vörös csík, a szeme zöldé változik. A kezemen a kígyó farka látható.
- Sasha, ébredj! - pofozott meg Luc.
- Ne pofozz! Mi történt? - néztem végig a körülöttem guggoló három emberen.
- Elestél, és elájultál. - kezdett rá Tina az aggódásra.
- Azt hittem, hogy elaludtam. - álltam fel, de Eathan megfogott.
- Várj! Azért még nem vagy olyan erős. Gyere segítek. - mosolygott.
Pár percig az ölében vitt, aztán megtaláltuk az első zászlót. Elővettem a telefonom, és megnéztem az időt. Volt még háromnegyed óránk visszaérni, és még meg kell találnunk öt zászlót. Gyorsan futottunk, a többi célponthoz, mikor a fiúk egy hatalmasat felkiáltottak.
- Ez az! - összepacsiztam.
- Mit találtatok már? - kérdezte Tina, miközben a térképet figyelte.
- Egy hatalmas barlangot. - mondta Luc.
- Gyertek inkább, még mielőtt baj lesz! - kiabáltam utánuk, de ők lementek.
"Mikor a fiúk átváltoznak gyerekké." Sikerült lerohanniuk a sziklán a barlanghoz.
- Csak le ne essenek. - mondta Tina.
- Ne féltsd őket. - mosolyogtam, és továbbmentünk.
Az utolsó zászló pont egy fa tetején volt. Éppen másztam fel, mikor megcsörrent a telefonom, és leestem.
- A francba!
- Ki az?
- A fiúk. Már a szálláson vannak. Mi is siessünk.
Lassan minden csapat be volt. Mindenkin látszott, hogy nagyon fáradt. Hiszen ezért volt ez a feladat, hogy lefárasszanak minket. Sikerült. Eathan és Luc a lépcsőn ültek. Valami volt a kezükben. Ahogy Luc meglátott minket, odajött hozzánk. Eathan lazán jött mögötte, keze a nyakán volt, és rám kacsintott. Chh.
- Tina. - lépett elé Luc. - Ezt neked hoztam. - mutatott egy nyakláncot. Gyönyörű szív alakú rózsaszín kő volt benne.
- Ezt mikor? - csillant fel a barátnőm szeme.
- A barlangban találtam. Gondoltam neked adom. - mosolygott félének, és belerakta a nyakába.
Ahogy Tina ránézett, és megérintette a szeme rózsaszínné vált.
- Tina! - ugrottam hátra.
- Mi az? Nem tetszik? - csodálkozott el.
- De nagyon gyönyörű, csak a szemed. Rózsaszín lett. - elővettem a telefonom, és első kamerára kapcsoltam.
- Tina gyere velem. - jött oda az osztályfőnök.
- Tettem valamit?
- Nem, csak gyere velem...
Nagyon klassz lett!! Remélem gyorsan folytatod!! *-* :D
VálaszTörlésMár megjegyeztem a blogod html-jét (anniyt nyitottam meg
VálaszTörlés) és még mindiig semmi... Siesss!!!